TIMI-KRISZTI-ZOLTÁN TÖRTÉNETE
Tömör gyönyör voltam!" - Timi újra csinos
A 26 éves Tímea története második kisfia születése után kezdődik. A fiatal anyuka nem szeretett volna szoptatási időszak alatt fogyókúrába kezdeni, de a 80 kiló a mérlegen arra ösztönözte, hogy mégis megpróbálja. Íme Timi története, aki megmutatta, hogy két kisgyermekkel, akár szoptatás alatt is lehetséges úgy lefogyni, hogy a pici nem látja kárát annak, hogy anyukája fitt és csinos legyen.
Tímea két gyermek anyukája, egy 4 éves és egy 9 hónapos kisfia van. A 26 éves fiatal anyuka az első kisfia születése előtt kezdett küzdeni a kilókkal. "Tavaly két munkahelyem volt, nem igazán figyeltem az étrendre, nem tornáztam, mert elfáradtam a munkahelyeken, és itthon is volt dolgom, mellette a kisfiam, így nem érdekelt a súlyom. Tavasz végén megjegyzést kaptam a súlyomra - akkor voltam 70 kg -, így elhatároztam, hogy fogyni fogok, és ez lesz a hobbim. Annyira komolyan vettem, hogy egy wellness-fitness tanfolyamra is jelentkeztem. Segítettem ismerőseimnek, így nekem is volt erőm csinálni, és nem adtam fel."
Tímeának sikerült is lefogynia 64 kilóra tavaly nyárra, de akkor teherbe esett a második kisfiával: "Nagyon nagy volt a boldogság, így félredobtam mindent, a kisbaba legyen az első, ne az én alakom. Egészséges terhességem volt, de a kilók óriási sebességgel szaladtak felfelé, a vége 87,5 kg lett. Tudtam, hogy szülés után ez nem marad meg, de ekkor jött a csavar a dologban. Szoptatás alatt nem mértem magam, de éreztem, hogy kövér vagyok. Nem volt jó, de nem foglalkoztam a testalkatommal, a páromnak megfeleltem, soha nem szólt érte, nem is célozgatott. A családban viszont egyre többen megjegyezték, hogy kövér vagyok, a válaszom az volt, hogy majd ha nem lesz tejem, lefogyok. Persze megszólalt bennem a kisördög: mi lesz, ha Bálint is 20 hónapig él majd anyatejen, mint Kornélka? Ekkor mérlegre álltam és a mérleg 80 kg-t mutatott. Nem hittem el! Tudtam, hogy kövér vagyok, de ennyire?! A tükörben is láttam, mekkorára nőttem, a ruháimba nem fértem bele, lelkileg egy roncs lettem. A párom tartotta bennem a lelket, hogy majd lefogyok, ha a gyerek nem fog szopizni, de én akkor már arra gondoltam: hol van az még???
Egy alkalommal begörcsölt az epém, ez volt A JEL. Kétszer-háromszor megpróbáltam, hogy nem eszem olyan sokat, ami persze nem sikerült. Napi 1 liter jégkrémet ettem, hatalmas adag reggelik, ebédek, vacsorák, mindent, amit csak lehetett, megettem, nem foglalkoztam vele, mert szükség volt a picinek anyatejre."
A fordulópont - most vagy soha!
Tímea tavaly ősszel megtette az első, drasztikus lépését az egészséges életmód felé, ahonnan nem volt visszaút: "2012. szeptember 19-én reggel felébredtem, és úgy éreztem, most vagy soha. A Facebookon létrehoztam egy csoportot, hogy nyilvánosan akarok fogyni, és segítek másoknak is. Leírtam egy füzetbe az adataimat, készítettem magamról egy képet, majd utánanéztem pár dolognak. Akkora akaraterőt még soha nem éreztem magamban. Sok erőt adott egy 82 éves néni története, aki 32 kg-ot fogyott. Az ő motivációja a férje volt, mert szüksége volt az egyik veséjére. Belegondoltam, ha ő képes volt rá, akkor én is az leszek.
Nehezen teltek a napok. Akkoriban 4-5000 kalóriát biztos megettem, és ezt csökkenteni kellett 1200-1500-ra. Semmi nasi, fehér kenyér helyett magvas, rozs- vagy korpás kenyér, sok zöldség, sok gyümölcs, sok folyadék, kevés hús, sok mozgás. Első tornám 80 kilósan borzalmas volt, 10 percet se bírtam, kapkodtam a levegőért. Lelkileg nagyon erőssé váltam, a családom, a gyerekeim plusz erőt adtak, mert egy fitt anyukára van szükségük, aki végig tud mindent csinálni fáradtság nélkül. Akiknek van gyerekük, tudják, hogy milyen egy nap, főleg, ha kisebb gyerek is van. 5 hétig külföldön dolgozott a párom, így szükség volt erőre, nem kevésre.
Ekkor jött a következő ötlet, hogy weboldalt indítok. Sok időt vett el, akkor írtam, amikor Kornél óvodában volt, Bálint aludt, vagy késő este. Nehezen, de beosztottam az időm és a teendőim. Kíváncsi voltam, mennyi kalóriát eszek így, hogy fogyózok. Minden nap pontosan leírtam, mit ettem, és ezt 2 hónapig vezettem. Annyira belejöttem a számolásba, hogy most már nem kell leírnom, hogy mennyit ettem, simán tudom fejben számolni a kalóriákat."
Timi 2 nap után állt rá a mérlegre először: "Lelkileg felkészültem, elhitettem magammal, hogy fogytam, elképzeltem magam vékonynak, mint amikor 58 kg voltam. Ráálltam a mérlegre, és 78 kg mutatott. Nem hittem a szememnek! Bevált a lélekerősítés! Utána már csak október 19-én mértem magam, akkor már nyolc kg ment le, 72 kg voltam. Nemcsak én örültem neki, mindenki észrevette a leadott kilókat, gratuláltak, óriási sikerélményem volt. Még jobban motivált, hogy láttam, nézik az oldalam, elkezdtek az emberek érdeklődni - továbbcsináltam, nem adtam fel. Mínusz 10 kg-nál jártam, akkor ismét képet csináltam magamról. Szerintem az emberek ekkor lettek igazán kíváncsiak, még többen kerestek meg, csatlakoztak a csoporthoz. Boldog voltam, hogy van értelme csinálni, és nem szabad feladni."
Amikor Timi legutóbb ráállt a mérlegre, az már mindössze 65 kg mutatott: "Sikerélmény! Még több erőt kaptam, kitartást, hogy folytatni kell, ha ezen az úton elindultam. Az élet adott egy lehetőséget, és én élek vele! Lelkileg 80 kg-osan roncs voltam, de ma 65 kg-osan erős. Az ideális súlyom 60 kg, de az álmom valójában az 58 - akkor nagyon jól éreztem magam, és csinosabbnál csinosabb ruháim voltak, nem volt gond a próbálásokkal, ami tetszett, megvettem. Tavaly nyáron anyukámnak mondtam, hogy akkor veszek magamnak új ruhát, ha lefogyok, mert nem tudok mit kezdeni a nagyméretű ruhákkal. Lassan itt az ideje, de nem bánom, a strandon nyugodt szívvel, emelt fővel, nem takargatva fogok sétálni a fiaimmal és a párommal.
Nemcsak testileg kell dolgoznunk, hanem lelkileg is. Mindenki le tud fogyni, ha akar, és megváltoztatja az életmódját: nemcsak kevesebb étel, hanem sok mozgás és sok folyadék. Azért osztom meg a történetem, mert szeretnék segíteni, és kamatoztatni a tudásomat."
1. A nagy fiam egyik kis tányérjából ettem, mert nagy tányéron a kis adag kevésnak látszik, így a gyomrunk azt közvetíti az agyunknak, hogy nincs elég táplálék, így éhessek leszünk később. Viszont a kis tányérban a kis adag soknak látszik, így azt közvetíti a gyomrunk az agyunknak, hogy van elég táplálék, nem leszünk éhessek.
2. Megtanultam lassan enni. Mindent gondosan megrágni: "Rágj meg minden falatot annyiszor, ahány éves vagy!" Gandhi is vallotta a régi kínai közmondás igazságát: "Rágd meg az italod, és idd az ételed." Többször gyakoroltam, és nagyon hasznos, mivel a gyomrunk 20 perc után közvetíti az agyunkank, hogy jóllaktunk. Lassan és alaposan megrágok mindent, sokkal jobb az emésztésem is, és a gyomrom sem szokott fájni.
3. Sokat olvasok, tanulok a fogyással kapcsolatban. Újdonság, nem rég találták fel Londonba a speciális rezgő villát, ami figyelmeztet az evés tempójára. Nagyon okos volt az, aki ezt kitalálta, mert sokat segít a túlsúlyós, fogyni vágyó embereknek. Kipróbálnám én is!
4. Motivációm az egészségem is volt, mert egyszer begörcsölt az epém, soha nem voltam ilyen kövér, és a szervezetem ezt nem bírta.
5. Szoptatás alatt elvileg nem szabad fogyózni, de én ezt megcáfoltam, mert nem apadt el a tejem, sőt még több is lett!
6. Lelkileg is fittnek kell lenni. Elképzelem magam csinosnak, hogy sétálunk a fiúkkal a strandon, és nem arra figyelek, hogy milyen kövér vagyok, más meg csinos, hanem a gyerekkekel rohangálunk, labdázunk, nevetgélünk... Elképzeltem már, hogy új csinos ruhákat veszek... a vágyam, hogy mennyasszony legyek, és jól akarok kinézni a csoda szép fehér ruhámban.
7. Nagyon fontos volt számomra, hogy a párom végig segített. Nem szólt, hogy milyen kövér vagyok, sőt, nem is célozgatott soha. De mikor mutatom neki az eredményeim, vagy elmesélem neki, hogy megkerestek, és rengetegen nézik az oldalam... ő is örül, és látom rajta, hogy őszintén örül. Sikerélményre van szükségem, hogy boldog anyuka, nő, feleség legyek. Régen a tükörből egy kövér, gyenge, boldogtalan nő tekintett vissza rám, amit utáltam. Most boldogan nézek a tükörbe, kiegyensúlyozott, pozitív, erős, kitartó, céljait elérő valaki nézz vissza, aki igen Én vagyok!! :)
Mindenkinek azt tanácsolom, hogy legyen kitartó, ápolja a lelkét is, hatalmas akaratereje legyen, és érje el álmait, vágyait, céljait, pozitívan, nekünk kell tenni érte, mindenkiben ott lakik a siker, csak felszínre kell hozni.
30 kiló mínusz: Kriszta gyönyörűbb, mint valaha
A most 22 éves Felsőeőri-Nagy Krisztina 73 kilósan gyönyörűbb, mint valaha - ami nem is csoda, hiszen legyőzve lustaságát és önbizalomhiányát 30 kilót adott le túlsúlyából.
|
ADJ ERŐT MÁSOKNAK! TE HOGYAN FOGYTÁL LE? |
Bár még nem érte el a 65 kilós álomsúlyt, Kriszta már most büszke lehet az alakjára. Persze nem volt ez mindig így, tinédzserkorában még takargatta 103 kilósra hízott testét. "Egészen kiskoromtól kezdve súlyproblémával küzdöttem, és ebből kifolyólag rengeteg gonddal kellett szembenéznem. Soha nem voltam vékony típusú lány, de az életemet végigkísérte a sport: nyolc évig úsztam, két évig triatlonoztam és amellett kezdtem el aerobikozni. A nagy túlsúly akkor jött fel, amikor 9-10 évesen elkezdtem triatlonozni a testvéreimmel, de bizonyos okok miatt el kellett jönnünk arról a helyről, és mivel egyik napról a másikra kiszakadtam a társaságból, amit imádtam, a bánatomat kajába, evésbe, majd a végén zabálásba fojtottam. Emellett a heti hét edzésem nullára csökkent, és a kilók elkezdtek szépen felkúszni rám. Nem is vettem észre, és pár év leforgása alatt tinédzserkoromra 103 kilogrammra híztam."
Túlsúlya nagyon sok testi és lelki gondot okozott Krisztának: nem sokra becsülte magát, és ez a külsején is meglátszott. "Akkoriban nagyon fiúsan öltöztem, csak fekete színű, bő ruhákat hordtam, kerültem a tükröt és a mérleget, nem figyeltem magamra semmilyen tekintetben - ahogy ez a képeken is látszik. Az is nagyon megalázó volt, mikor a suliban évente egészségügyi felmérést végeztek, és mindenki előtt rá kellett állni a mérlegre. Nagyon szégyelltem és utáltam magam, az önbizalmam mínuszban volt, szeretethiányos voltam és szenvedtem belül. A csúfolódásokon egy ideig folyamatosan kiakadtam, viszont eltelt némi idő és sikerült úgy tennem, mintha meg sem hallanám ezeket. A hatásuk leginkább lelkiekben mutatkozott: óriási önbizalomhiányt alakított ki. Aztán egy nap, úgy 16-17 éves koromban volt egy kattanásom. Egyik nap felkeltem és újra elkezdtem, otthon, magamtól, illetve a testvérem segítségével edzeni."
Mivel csoportos órákon nem szívesen vett volna részt, Kriszta eleinte egyedül tornázott a négy fal között, testvére edzésterve alapján. "A legelején egyedül edzettem, utána megkértem a Testnevelési Főiskolára járó testvéremet, hogy készítsen nekem egy edzéstervet. Az elején segített, míg bele nem jöttem a gyakorlatokba, és jó néhány holtpontomon is átsegített, aztán egyedül folytattam az edzéseket. Nem volt nehéz elindulni, mert hoztam egy döntést. Onnantól kezdve pedig nem azt kerestem, hogyan bújhatnék ki az edzések alól, hanem vártam, hogy legyen már délután és csinálhassam, mert ez kellett a célom eléréséhez. Semmivel nem másabb ez, mint eldönteni, milyen autót szeretnék, és ezért megtenni mindent - néha sokkal jobban becsüljük a tárgyainkat, mint saját magunkat. Első körben gimnasztikai gyakorlatokat csináltam, például négyütemű fekvőtámaszokat, fekvőtámaszokat, guggolásokat, és kocogtam. Először csak tíz percet bírtam, de aztán ahogy fejlődött az állóképességem és olvadtak le rólam a kilók, úgy növeltem az adagot. Arra is emlékszem, hogy az elején két réteg ruha volt rajtam, mert ezáltal sokkal gyorsabban beindult az izzadás, és ennek következményeként a méregtelenítés és az anyagcsere is. Egy volt a lényeg: minden edzésen le kellett győznöm saját magamat, a lustaságomat és a 'nem vagyok rá képes' mondatot."
Miután az első 20 kiló leolvadt Krisztáról, már elég bátornak érezte magát a csoportos edzésekhez is, ekkor aerobikozni kezdett. "A sport mellett a táplálkozásomat is átalakítottam, de a fogyókúrák helyett nálam a sport az, ami igazán beindította a fogyást. Az étrendben egy idő után (miután rájöttem, hogy a fogyókúrákat ideig-óráig lehet követni, aztán ha visszaállnék a régi étkezésre, beindulna a jojóeffektus) arra figyeltem, hogy többször egyek kisebb adagokat és csökkentsem a hizlaló ételeket, alapanyagokat. Emellett figyelek arra, hogy megfelelő időben egyem a szénhidrátokat. Így nem hagyom el, amit szeretek, csak megfelelő időben és mennyiségben fogyasztom. Szigorú korlátokat nem állítottam fel, mert mindig azt kívántam, amit nem lehetett, és egy idő után hatalmas adagot megettem belőle, utána persze szenvedtem a bűntudattól. Manapság is ezen az elven táplálkozom, és minden nap egy-másfél órán át kardióedzést végzek, sokféle formában: szeretem a step-aerobikot, a dance-aerobikot, az intervall futást, biciklizést, a thai-boxot, de a túrázást, trambulinedzést is. Emellett naponta edzek hasizomra is, és hetente kétszer erősítek. 2011-ben elvégeztem az aerobikedző képzést, és most szeretnék segíteni az ugyanilyen problémákkal küzdő embereknek, mert pontosan tudom, min mennek keresztül."
A sok mozgás egyértelműen megmutatta hatását, Kriszta már harminc kiló fogyásnál tart. De ami ennél is fontosabb, végre jól érzi magát a bőrében. "Mindent, amire kövér lányként vágytam, megkaptam: szerelmet, párkapcsolatot, önbizalmat, kiegyensúlyozottságot, bátorságot. Amik miatt szégyenkeztem, elmúltak. Másképp viszonyulok önmagamhoz, az emberek is másképp viszonyulnak hozzám, és ezáltal sokkal boldogabb lett az életem. S az a munka, amit ezért megtettem és megteszek a mai napig is, eltörpül amellett a pozitív és boldog élet mellett, amit jelenleg élek."
"Ha belehalok is, de én leszek a győztes"
"A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie és szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes" - vallja Zoltán, aki ma már testépítő versenyre készül, és a képeit nézegetve azon csodálkozunk, hogyan lehetett neki valaha is pocakja.
Zoltán sosem volt gyenge ember. Az izmokhoz azonban pár éve még némi pocak is társult, amivel cseppet nem volt megelégedve. Hála kitartásának, Zoltán 32 kiló fogyás után ma már első testépítő versenyére készül, zsírnak pedig nyoma sincs a testén.
"Mindig is imádtam enni, s bár 13 éve testépítek, az erőemeléshez nem volt szükséges különösebben diétázni, így a 190 centis magasságomhoz 128 kilót nyomtam. Egy erőemelő versenyen azonban nagy csalódás ért: kiderült, hogy a kémia többet nyom a latban, mint az izmok, s bár tizenötödikként végeztem, előttem egy hetven kilós, 17 éves fiú kapott helyezést. Ráadáasul egy vadidegen, kilencven kilós hölgy még el is mondta nekem, milyen kövérnek tart, ami nagyon rosszul esett. Akkor kötöttünk egy fogadást: megbeszéltük, hogy fél év múlva megnézzük egymást, és kiderül, melyikünk fogyott többet. Elhatároztam, hogy ha belehalok is, de én leszek a győztes."
Fél év múlva Zoltán tizenöt kilóval nyomott kevesebbet - és megnyerte a fogadást.
"Bár az első hónap kínkeservesen és gyötrelmesen telt el, megérte a szenvedést. Korábban fél kiló tésztát ettem húsz deka sajttal és tejföllel csak úgy nassolásképp, ez ekkortól almára, némi túróra és natúr joghurtra változott. A heti öt konditermes súlyzós edzés mellé minden nap futottam 5-10 kilométert a Margitszigeten. Első alkalommal négyszer álltam meg pihenni az öt kilométeres kör alatt, és 57 percbe telt teljesíteni a távot, fél év múlva viszont már ugyanezt 23 perc alatt futottam le megállás nélkül. Az étrendem összeállításában egy profi testépítő barátom, illetve a fitneszterem személyi edzői segítettek: napi 2100-2600 kalóriás étrend mellett szinte azonnal látszottak az eredmények. Nagyon sokan el vannak tévedve, és azt hiszik, hogy koplalni kell, de én nem éheztem, reggelire gyümölcsöt, müzlit, túrót ettem, ebédre zöldséglevest, párolt zöldséget hússal, vacsorára pedig zabos palacsintát, vagy valami más, lassan felszívódó szénhidráttartalmú édességet - és ne felejtsük el a megfelelő táplálék kiegészítőket sem, amit gondosan megválogatva szakember tanácsára szedtem. Persze az első harminc nap így is kemény volt, gyengének, erőtlennek éreztem magam, de aztán átlendültem a holtponton. Végül a hat hónap alatt 15 kilót fogytam, a 4 XL-es pólóimat le tudtam cserélni 2 XL-esre, és megnyertem a fogadást. A hölgy el sem mert jönni, csupán a barátnőjével küldött nekem egy csokit, aki elmondta, hogy a vesztes hölgy még hízott is öt kilót, nemhogy fogyott volna."
Januárjában Zoltán már csupán 113 kilót nyomott, de új célt tűzött ki maga elé: száz kiló alá szeretett volna kerülni. Talán mondanunk sem kell: ez is sikerült neki.
"Mikor az első célom elértem, akkor jött az isteni szikra: kitaláltam, hogy szeretném lefutni a teljes maratont. Ezt azonban nagyon gyorsan feladtam, mert rájöttem, hogy akkor két lábból állnék, és eltűnne a felsőtestem. Keresnem kellett egy másik célt, így azt tűztem ki, hogy 100 kiló alá kerülök, s mivel körülöttem mindenki komolyan testépít, és versenyekre jár, én is szeretnék csatlakozni hozzájuk. Mielőtt nekiláttam volna az újabb fogyásnak, tartottam egy hónap szünetet, ami azt jelentette, hogy csak minden második nap mentem futni, vagy edzeni, és megengedtem magamnak a nutellás-lekváros palacsintát is. Egy hónap alatt csupán másfél kilót híztam, így azért féktelen evésről nem beszélhetünk, csak megünnepeltem a sikeremet. Aztán persze visszaálltam a napi rutinra, három-négyszer futottam sokkal rövidebb távokat vagy a szabadban vagy zárt térben, és vasárnap kivételével további egy-másfél órát edzettem a konditeremben. Nagyon gyorsan lementem 100 kiló alá, mert nem volt túlterhelve a szereztem, illetve már tudtam, hogy pontosan mit kell csinálni a cél érdekében. Azóta folyamatosan tartom a 96-97 kilós súlyomat, de nem vagyok elégedett: akikkel ritkábban találkozom, azok megjegyzik, mennyit fejlődött az izomzatom, de én nem érzem a különbséget. Semmi sem elég az embernek, egyetértek Szókratésszel, aki azt mondta, hogy egy férfi nem engedheti meg magának, hogy nem ismerje a teste teljesítőképességének határait."
Mivel második célját is elérte, Zoltán most élete első testépítő versenyére készül minden erejével.
"Most májusban lesz az első versenyem, ami hatalmas megmérettetést jelent. Két hete új diétát követek, melyben már grammra kiszámoljuk, mennyi szénhidrátra, vagy fehérjére van szükségem. Finteszmodell kategóriában indulok, ami nem azt jelenti, hogy Schwarzenegger-féle izompacsirtává kell képeznem magam, itt a tökéletesen szimmetrikus, kerek izomzatot kell felmutatni 5-6 százalékos teszzsírszázalék mellett. Az edzéseim is speciálisak lettek, hiszen nem mindegy, mikor, hova és mennyit edzek: jelenleg az első vállamra, a combom külső felére és a hátam szélességére próbálunk koncentrálni kifejezetten."
Zoltán 2011-ben, majd egy évvel később
A szigorúan szabályzott életmód nem okoz gondot Zoltánnak, és úgy érzi, a siker érdekében egy bizonyos pontig mindent képes megtenni.
"A testépítés nálam igen komoly hobbi. 28 éves vállalkozó vagyok, nincsen még saját családom, és az edzések miatt nem érzem úgy, hogy bármi kimaradna az életemből. Míg a korombeli fiatalok italozni járnak hétvégente, mi edzeni járunk a barátaimmal, vagy egyikünk lakásán lazítunk.
Ha valaki szeretne a legjobb lenni, azért áldozni kell: ha ezt a versenyt megnyerem, akkor az kvalifikál az európai bajnokságra, ahol már profikkal mérhetem össze magam. Ha a felkészülés nem megy a munka és a család rovására, akkor azt is szeretném megnyerni. Mindent azonban nem áldoznék fel a testépítésért, mert ebből Magyarországon jelenleg nem lehet megélni. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok az új külsőmmel kapcsolatban, és jó érzés, hogy az L-es méretemmel bármikor, bárhol vehetek magamnak egy pólót, vagy pulóvert. A dícséretekre pedig annyit tudok mondani, hogy munkával és kitartással értem el ezeket az eredményeket, és mindenkinek ajánlom, aki még nem kezdte el a változást, hogy ne habozzon, kezdje el akár már holnap, hiszen "csak" önmagunkat kell legyőznünk naponta, és egy idő után az eredmények önmagukért beszélnek."