depi ide vagy oda
Depis voltam, egy picit, az utóbbi napokban, és sokáig gondolkodtam azon, hogy mi lehet az oka, és az alábbi tényezőkre bukkantam, melyek idáig vezettek
1: nem dolgozom, és nem csak én, hanem anyukám is elveszítette a munkáját, mivel egy cégnél vagyunk, és a cég csődöt mondott, anyunak és nekem is bent ragadt a fizetésünk, ami kettőnknek megközelíti az egymillió ft-ot. Úgyhogy anyagi bizonytalanság a jövőre nézve veszélyben érezve.
2: anyuék felajánlották, hogy cseréljünk lakást, mivel az övéké sokkal nagyobb, ez szuper jó lenne de két öreg nehezen mozgó embert (apum és nagymamám) nincs szívem felküldeni az emeletre, képtelen vagyok megtenni, ráadásul az egész alsószintet át kéne alakítani ahhoz hogy szép legyen, mert most rettenetesen sötét és öreges, számomra nyomasztó, viszont a felújítására alig van pénz. A mi mostani kis lakásunk - annak ellenére hogy kissebb - maga a ragyogás, vidámság, minden porcikája, ez a lakás Én vagyok minden zugában. Imádom. Szóval hiába költöznénk nagyobba engem nyomasztana az a sötétség, ami lent van. És lássuk be egy babával még itt fent is kényelmesen elvagyunk, hisz a külön, tágas gyerekszoba megvan egy babára.
3: híztam 9 kg-ot és lássuk be nem éppen súlyfelesleg nélkül estem teherbe, és ha valami na akkor a súlyom az ami az én hangulatomat merőben befolyásolja. Tudom hogy nem jó dolog, és próbáltam küzdeni ez ellen, hogy nem érdekel hány kiló vagyok, nem az alényeg, DE nekem bizony az. Ilyen vagyok, nem tehetek róla, ha hízom depressziós leszek, ha épp az ideális súlyomon vagyok és teszek a diétáért és sportolok, akkor pedig kicsattanok a boldogságtól. Vagyis ha drasztikusan akarok fogalmazni engem a diéta és a sport, maga a fittség boldoggá tesz. Pedig hogy meg akartam változni, de nem ment, tehát itt az ideje, hogy ezt elfogadjam.
4: a negyedik oka a depimnek ez a rohadt cső amit néhány hete a vesémbe tettek, emiatt nem tudok elmenni itthonról, mert állandóan irritál a pisilésre, nem tudok tornázni pedig az mindig szárnyakat adott, és ráadásul sokszor fáj is.
És most a megoldások:
1, igen itthon vagyok, és ez egy olyan időszak, ami soha nem jön vissza, dolgoznom nem kell, baba még a hasamba tehát ez a nagybetűs PIHENÉS időszaka, tehát örülnöm kéne. Az anyagiakkal kapcsolatosan pedig lejjebb adjuk az igényeinket, ahogy sok millióan hazánkban, átlagosan fogunk élni, és megbecsüljük amink van, mert lássuk be mindenünk, tehát MINDENÜNK megvan a boldogsághoz. Szerelem, egészség, már a babóca is pocakban, ráadásul kislány, amire szívem mélyén mindig is vágytam, vannak barátaink, van szép otthonunk, virágos kert, gyönyörű autó, lényegében nem is tudnék mire költeni.
2: lakáscsere probléma megoldva, most beszéltem szerelmemmel és maximálisan egyetértett abban, hogy ne legyen lakáscsere, elférünk ebben a kissebb de gyönyörűszép lakásban, és ha majd jön a második baba, ami kb 3 év, na majd akkor jöhet szóba egy esetleges költözés, addig itt leszünk boldogok :)
3: hízás: nos két napja diétázom, ez a 3. nap és már sokkal de sokkal jobban vagyok lelkileg, úgy érzem elkap megint a gépszíj, mert ha valaki hát én nagyon tudok diétázni (nem koplalásról, éhezésről beszélek simán tudatos táplálkozásról). Hetek óta ez az első nap hogy élvezem a létet, az itthon levést, élvezem a lakást, a hűvösebb időjárást, élvezem a pocakomat, tehát magát a létet :) A gondolataimat kell átrendezni, minden onnan indul ki, minden negativítás a gondolataimból indul ki, tehát a megoldás, hogy elkezdem a negatív gondolatokat kicserélni pozitívakra. Ja és ami még nagyon fontos az a társaság, többet kell társaságban lennem, mert hiányzik a beszélgetés, a mozgás, az hogy történjenek körülöttem a dolgok.
4: vesefájdalmak: hát ezzel nincs mit tenni, ez van ki kell bírni, örüljek, hogy nem valami nagyobb baj van, vagy hogy a baba egészségére nincs hatással és az én kis drágám zavartalanul fejlődik és rugdos a pocakban. Olyan édes, már úgy tapogatnám a kis talpacskáját. Egyébkánt ma mintha jobban lennák, biztos vagyo benne, hogy pár nap és újra tornázni fogok.
Szóval nincs okom depisnek lenni, az hogy az voltam az utóbbi napokban az az én negatív gondolataim miatt voltak, mert hagytam hogy eluralkodjanak rajtam, ezen dolgoznom kell, ennyi.